Nos, a tegnapi nap folyamán sikeres záróvizsgát tettem, úgyhogy tegnap óta ebből kifolyólag hivatalosan is a fent említett végzettséggel rendelkezem. Vért izzadtunk mindannyian, és 2 évvel ezelőtt a könyvtáros államvizsga ehhez képest fityisz volt. De tényleg. Ráadásul tegnap (!) szembesültünk azzal a ténnyel is, hogy nem is 20 tételünk van, hanem 40 + védés. Na…
Hosszú volt nagyon a nap, 7:30-tól 16:30-ig tulajdonképpen kint voltunk az egyetemen. Két teremben vizsgáztunk, hogy gyorsabban menjenek az események. Az egyik teremben a névsor vége, a másikban a névsor eleje kezdett. Ebből kifolyólag igencsak meglepődtünk, hogy mi, levelezősök is mindjárt “mély vízbe leszünk dobva”. A jogi vizsgával kezdtünk… Én voltam 4. ember, de szerencsém volt, mert jót bírtam kihúzni. Már megint egy olyan tételt, ami köthető Ratkó Annához. Úgy tűnik, valamiért elkísér. Plusz stílusosan a 4-es tételt is húztam. Néhány mondatot engedtek csak mondani, majd megköszönték szépen, hogy mehetek. A túloldalra kellett menni, ahol meg az interjúinkat kellett védelmezni. Plusz húzni hozzá egy tételt. Itt is sikerült kihúznom a 4-eset. És pont azt, amit szerettem volna. Miszerint genogram. Ez is megvót. A végére hagyták a záródolgozat megvédését. Ettől féltem a legjobban. Eleinte magabiztos voltam (az előttem lévő 6 embert ugyanis végig kellett hallgatnom), de amikor az én csoporttársaim kerültek sorra (levelező), hát a színvonal is úgymond emelkedett, én meg kezdtem pánikolni. Volt a fejemben egy forgatókönyv, mit szeretnék, de az idegesség és a fáradtság picit közbeszólt.
Miután ez is megvolt, elmentünk a csoporttársakkal 2 volt oktatónkhoz a munkahelyükre, hogy megköszönjük a munkájukat. Kicsit beszélgettünk velük, aztán eljöttünk vissza az eredményhirdetésre.
Én valahogy a névsor legvégére kerültem, nem értem miért… Szóval az én eredményemet mondták utoljára. Ami 78%, 4-es. (nem tudom, hogy ez csak a tegnapi nap eredménye, vagy a legvégső, a korábbi modulokkal együtt) Ez nem rossz, tekintve, hogy 3 napom volt a tanulásra, és azt se bírtam már túl komolyan venni. Az eredményhirdetés végén mindenkivel kezet kellett fogni (OMG), és az egyik nőszemély aszonta, hogy a könyvtárban rajzolni is lehet. *fejet fog* Ha hagytak volna legalább még egy percet beszélni, akkor arról is beszéltem volna - érdekelte őket a gyakorlati része a dolgozatnak (miszerint a könyvtárban mit lehet tenni az ügy érdekében). Csak leállítottak. Mire kezdtem volna megszokni a helyzetet és belerázódni. *angry*
A nap végén aztán a csoporttársakkal elmentünk közösen vacsizni egy étterembe.

Az üdülési csekkemet próbáljam - minél több - pénzre átváltatni (majd Londonba fektetni), vagy fizessek ki belőle csekk formájában egy szeptemberben induló OKJ-s tanfolyamot? (háromhetente egy szombat, 9-től 16 óráig 6 hónapon át) Adjatok tanácsot, plíz.

Gyorsan írok pár sort, mert úgysem bírom ki… Szóval hogy voltam ma Pécsen. Reggel négykor keltem (ez nem egyenlő az ébredési időponttal, ami már jóval korábban megtörtént). Pécsen az állomáson vettem 5 jegyet. Aztán átviharzottam sok idősnéninbácsin. Vagyis inkább átverekedtem magam. Mert én “okos” a piac belsejében mentem a túloldalra. Gondoltam legalább körbenézek ott is, de mamikákon és papikákon kívül nem sok minden mást láttam. A túloldalon aztán beálltam és vártam a 30-ast. Jött is, igaz, sokat kellett rá várni. Legalábbis soknak tűnt. Közben egy csajszi a kezembe nyomott 3 ingyenes sampon-termékmintát. A buszon sikerült ismerőst látni - volt osztálytársam nővérét meg a kislányát. Leszálltam az Alkotmány utcában. Itt vagy 5 percig forogtam, mint az a bizonyos gólyamelléktermék a levegőben, mire megtaláltam, merre kellene mennem. (pedig volt térképem) Hangosan, magamban konstatáltam, hogy itt még Budapestnél is nehezebb a tájékozódás. Aztán megtaláltam a címet. Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem a portán ücsörgő bácsit. Felmentem a harmadik emeletre. Ekkor volt 8 óra. (vizsga 10-től kezdődött) Leültem. Felzabáltam egy kiflit, fél zacskó szőlőcukrot és megittam egy extraerős(nek tartott) energiaitalt. Végigmentem egyszer a tételeken, aztán “felpörögtem”. Ez nálam azt jelentette, hogy fel-alá sétálok. “Kilóméterhiány.” 3/4 10 volt, mire jött még egy (!) ember a felvételire. Ha én ezt tudom… (azt hittem, tolongás és tömegnyomor lesz) 10-kor aztán elkezdődött a vizsga. A bizottságban 3 ember ült. Két nő, egy férfi. De egyik sem volt idősebb 30-32 évesnél. (azt hittem, valami vén profok fognak ott ücsörögni) Én voltam az első. Bent húznom kellett egy tételt. Sikerült a 8-asat. (népesedéspolitika) Örültem, mint majom a farkának, mert erről volt némi fogalmam. (bár egy devianciának, oktatásnak, családnak, mobilitásnak jobban örültem volna) Amúgy nem kértek semmit, én kérdeztem, hogy nem-e kéne igazolni magam, vagy ilyesmi. Meg odaadtam a csekket.
Leültettek aztán magukkal szembe, és megkértek, hogy először is mondjak magamról pár szót, aztán jöhet majd a tétel. Hát én előadtam szépen az én kis “előéletemet”. Az elnök”asszony” láthatóan meglepődött fejet vágott. Mert egyébként totál lelkes voltam (bepörgetett a szőlőcuki meg az energy ), elmondtam, hogy mit tanultam, mit tanulok, mit dolgozom, mióta, miért akarok én ide jönni. Sikerült a bizottságot teljesen meghatnom, azt hiszem. (úgy néztek rám kábé, hogy jajmilyenaranyos, elszánt, elhivatott és lelkes delikvens) Még másik felemet is reklámoztam. Kérdezték ugyanis a nevét. (mondtam, hogy a szociológia iránti szerelmem az még 2006 szeptemberében kezdődött ) Miszerint ki tartotta..?
Kérdezték, olvastam-e a kötelező irodalmat. Néztem hülyén. Gondoltam magamban, az is volt..? Én abból ollóztam össze a tételeket, amim volt, amit ahol találtam. Andorka, Gerő, internet, Giddens, másik felem. Ennyi.
A tétel mondása közben belecsavarodtam a legegyszerűbb, legrövidebb mondatokba is. Látták rajtam, hogy nagyon “kivagyok” (= izgulok). De azt is, hogy van fogalmam a dolgokról, mert azért arról beszéltem, ami a feladat volt, a feltett kérdésre tudtam válaszolni, stb.
Kijöttem, bement a másik leányzó, aki kint maradt. Én meg szóba elegyedtem addig is az éppen felvételiző lány barátnőjével. Aranyos volt, látta rajtam, hogy mennyire fontos nekem ez az egész. Aztán azt is elmesélte, hogy ő utálja a szociológiát. Közben kijött a másik lány is, és mondta, hogy vacakul sikerült, nem tudott semmit és hogy olyat húzott, amit nagyon nem akart. A fiatalember (vizsgáztató) meg kijött és a kísérő barátnőt is be akarta invitálni, de amikor megtudta, hogy ő csak kísérő… Hát meglepődött, hogy jelen pillanatban nincs ott más. És rögtön kijelentette, hogy kávészünet. Én meg megkérdeztem, hogy eredmény mikor lesz..? 14 óra után? Aztán mondták, hogy ne várjunk itt, inkább odaadják. És megkaptuk. És eljöhettünk. Az elnökcsajszi pedig úgy köszönt el tőlem, hogy “Viszlát ősszel!”. Ez a kijelentés és a maximális pontszám gyanúsan arra enged következtetni, hogy felvettek.
Miután ez is megvolt, telefonáltam. Először másik felemet akartam, de - már megint - nem volt elérhető a mobil. Vezetékest hívtam. Nagymama vette fel, gratulált, örült, aztán le is tette. Felhívtam anyut is, aztán megint a vezetékest. És kértem másik felemet. Aztán elmentem a lemezeimért is. A DVD-vel gondban voltam, mert a nő nem tudott mit kezdeni a 10.000 forintossal, úgyhogy “fél Pécsen” végigmentem, mire találtam egy kisboltot. Vettem egy kis üveges ásványvizet. A csaj látványosan nagyot nyelt a 10-es láttán, de szerencsére nem szólt és visszaadott belőle. Én meg mentem vissza megvenni az Oroszlánkirályt… Voltam az Árkádban is. Az Alexandrában és a Media Marktban is megfordultam. Természetesen vettem ezt-azt… Vettem volna még mást is, de nem akartam annyi pénzt a “hülyeségeimre” elszórni…
Na, ennyit a mai napról.

Holnap ilyenkor jó eséllyel már túl leszek a felvételi elbeszélgetésen (csak mert a felvételi tájékoztatóban ez a becsületes neve a dolognak hivatalosan). Egyre jobban görcsben van a gyomrom és izgulok. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy nem minden tételt látok át 100%-osan. Vannak a kidolgozott példányaimban hiányosságok. A mai nap folyamán pótoltam ugyan elég sok mindent, de még korántsem vagyok nyugodt e tekintetben. A nagyon hosszú (felsorolást tartalmazó) című tételek esetében nagyon reménykedem, hogy elég, ha mindenről pár szót ejtek érintőlegesen, és nem kell mindent kifejteni. Pláne azt, hogy nem fognak belekérdezni… A másik félelmem pedig az úgynevezett „sztenderd ijedtség”. Hogy kihúzom és se kép, se hang. Ez nálam elég gyakori jelenség. (különös tekintettel akkor, ha olyat sikerül kihúzni, amiről „nem tudok semmit”) Van pár ilyen tétel, amelyeknél ettől tartok. Hogy nem fog eszembe jutni. Viszont van pár olyan tétel, amit akkor is tudok, ha álmomból felriasztanak. Mert már tanultam. Mert érdekel, mert foglalkoztam vele, mert szakmába vág. Leginkább természetesen valami ilyen tételre vágyom, de nincs nekem olyan arany kezem…
A mai napon visszakaptam a gépemet. Net még mindig nincs rajta (?!), de legalább a prezentáció megvan, meg a 2-es tételemhez bepötyögött pár apró gondolat – ami legalább több, mint a semmi… Megvan az adóslista is, a több kupacnyi visszahozott könyvet ismét szabaddá tettem a rendszerben.
Többek között egyik kolléganőm is visszahozott pár könyvet. Egyébként nem csak ő, de én most konkrétan rá gondolok. Ő az, akinek segítettem a Microsoft Word használatát kicsit jobban elsajátítani. Nagyon meglepődtem, mert nem csak könyveket hozott vissza, de én is kaptam tőle egy doboz bonbont. Köszönetképpen a korrepetálásért. Jól esett nagyon, de akkor különösen meghatódtam, amikor arról érdeklődött, milyen sorsom lesz. Vagyis hogy leszek-e még én jövőre, vagy elküldenek..? Mondtam, hogy sajnos fogalmam sincs, de ha valaki, hát én szeretném ezt tudni a legjobban. Ő pedig azt válaszolta nekem, hogy ő azt szeretné, ha maradnék, meg nem bánná, ha az előző könyvtáros inkább babázna még, vagy találna magának valahol máshol inkább munkát, hogy ő jobban szeretné, ha én maradnék a helyén. Kicsit meglepődtem ezen, de kellemesen, és tényleg nagyon jólesett. Hiszen az elődöm egy viszonylag népszerű emberke volt itt, legalábbis nekem úgy jött le. És nekem rendkívül furcsa, hogy én (!) tudnék hiányozni bárkinek is, vagy valami… Annyira nem érzem pótolhatatlannak magamat, sőt, sokszor kifejezetten szerencsétlennek érzem magam. Körülmények közjátéka nyilván, meg más is közrejátszik benne, de evvan.
Ma reggel kinyomtattam 5 darab ifisegítős tételt a 20-ból. Majd holnap a vizsga után annak esek neki. Jelenpillanatban minden egyes perc, óra, nap számít. Nagyon sürget az idő. De én főztem, meg is kell ennem. Elkezdhettem volna korábban is készülni, de nagyon ellustultam, mióta dolgozom. Előtte azért még bírtam komolyabban venni a felkészüléseket, most, hogy már nem „hivatásszerű diák” vagyok, kicsit megváltoztak a dolgok. És ez nekem nem feltétlenül tetszik.
Pécsen egyébként vár rám 2 találkozó is, mert aukción megnyertem Thalía 2002-es CD-jét (USA kiadás, nekem az európai van meg) és Walt Disney Oroszlánkirályának extra változatát dupla DVD-n. Utóbbi beszerezhetetlen számba megy mostanság, az a kevés, amit meg árulnak, egy vagyon. (7000 forint a bontatlan, a használt meg 6-5-4 ezer körül mozog.) Boltban már nem lehet kapni sehol, újabb kiadását sem tervezik a közeljövőben tudtommal… Úgyhogy ezt majd szintén intéznem kell. Utóbbit egy ajándékboltban fogom átvenni, lehet, hogy a tulajdonosnak hozok majd némi plusz hasznot, ha már ott vagyok, majd körbenézek.
Másik felemet meg most nem látom jó pár napig. Délutános lesz. Ő ennek örül, én annyira nem, de nézőpont kérdése. Legalább nem kel hajnalban, viszont nem lát engem. De helyettem nézhet éjszakai filmeket. (?! képzelem miket) Mindegy, nyáron azért nem lesz olyan nehéz, mert én fizetett szabadságon leszek, és délelőtt legalább találkozni tudunk, ha így adódik.
Ma kaptam 10.000 HUF értékben étkezési csekket, meg majd kapok hó végén még + 20.000 HUF értékben. (nyári adag) Meg kaptam 78.000 HUF üdülési csekket is. Ez igazán szuper, csak gőzöm sincs, mit csináljak vele. Leenni nem akarom. Nyáron nem igazán megyek társasággal sehová, egymagam meg nem akarok ennyi pénzt – pardon – csekket elszórni. Külföldi szállodára meg szerintem nem fogják elfogadni az utazási irodában, lévén, hogy a magyar turizmust hivatott támogatni ez a papírköteg… Úgyhogy tök jó, hogy van, de mi lesz vele.?! Na, be is fejezem. Próbálok még egy kicsit szociológiázni.

Nekem napok óta nincs net a munkahelyemen. Tegnap óta gépem sincs. (a hálózati kártya tönkrement benne) Most a diákok gépét használom, de az olyan lassú, hogy még egy csiga is kenterbe verné… (otthon meg be sincs időm kapcsolni a gépet, örülök, ha 1-1 nap 10-15 percre sikerül)
A monitorja meg xar, de nagyon, bekékül(t) és duplán bántja a szememet. Ráadásul ma rengetegen (pont ma, hát persze, mikor máskor) hoztak vissza könyveket, de a program (Szirén(a)) és a már módosított adóslista a gépen van. Nem is beszélve a záródolgozatom megvédéséhez készült prezentációról. És az a legjobb, hogyha holnapig nem jön vissza a gép, akkor az nekem elég kínos lesz. Csinálhatom újra. Pedig az ifisegítős 20 darab tételhez még csak hozzá sem szagoltam, mert a másik 16-ot tanulgattam/tanulgatom péntekre. Előbbire majd jut úgy nagyjából 3,5 napom, de ennél amúgy persze jóval kevesebb lesz.) Pénteken nem vagyok ugye a könyvtárban, hétfőn Pünkösd, kedden meg már záróvizsga és kellene a prezentáció. Sok időt elvenne, ha újra kéne csinálnom… (a 20 tétel kárára menne) Plusz a tegnapi nap folyamán begépeltem némi szöveget az egyik szociológia tételhez, azt sem mentettem el - még - magamnak (pendrive). Úgy tűnik, hogy most minden ellenem dolgozik. Nagyon félek a pénteki felvételitől is. Szinte biztos vagyok benne, hogy egy számomra rossz tételt fogok húzni, teljes pánik lesz, és kartauzi némaság, mert nem fogok tudni mit szólni a témához. (nem mintha a pánik nélkül többet tudnék)